A karácsony, mint ünnep, gyakran kapja a „békés”, „meghitt” és „nyugodt” jelzőket – a valóságban viszont sokunknak ez az ünnepi időszak az egyik legstresszesebb periódus az évben. Sok a tennivaló, a feladat, sok mindent kéne elintézni és sok helyen kéne lenni: vásárolni, takarítani, főzni, céges partira menni és végiglátogatni a rokonságot.
Az ünnepek előtt és alatt megélt feszültség többféle forrásból származhat. Nyomaszthat minket a már-már kényszeredetté váló vásárlás és ajándékozás, a családon belüli konfliktusos helyzetek (amik az ünnepi időszakban hajlamosak kicsúcsosodni), a kevés időre jutó sok elintéznivaló – a legtöbb feszültségforrásban azonban közös pont az elvárás; az a kép, aminek szeretnénk megfelelni. Számos elvárást tapasztalunk meg azzal kapcsolatban, hogyan ünnepeljünk; ezek az elvárások a társadalomtól, a családunktól, sőt, saját magunktól is érkezhetnek. Van egy forgatókönyv a fejünkben, hogy néz ki egy ideális karácsony, azonban ez egy annyira soktényezős helyzet, hogy ha mindennek szeretnénk megfelelni, a csalódás szinte garantált.
Az ünnepi időszakban is érdemes figyelni rá, hogy a karácsonyi stresszt ne minden erőnkkel elkerülni próbáljuk (mert ez szinte lehetetlen vállalkozás), sokkal inkább kézben tartani, kezelni – csakúgy, mint
a hétköznapi stressz esetén is célszerű a stresszkezelésre, és nem a stresszkerülésre fókuszálni.
Ehhez hasznos, ha átgondolunk néhány dolgot, a főbb ünnepi stresszfaktorok mentén:
1. Az ajándékozás tipikusan egy nyomasztó pont tud lenni az ünnepek környékén. Mielőtt még belevetnénk magunkat a vásárlásba, hasznos lehet átgondolni: miért is adunk ajándékot? Szívesen tesszük ezt, vagy csak megszokásból, esetleg kötelezően letudandó feladatként? Fontos-e számunkra az ajándékozás karácsonykor? És a környezetünknek? Lehet-e egyezkedni másokkal arról, hogyan, milyen értékben és milyen körülmények között ajándékozzunk – vagy, hogy ajándékozzunk-e egyáltalán? Kit, kiket szeretnénk idén karácsonykor mindenképp megajándékozni? Mit szeretnénk kifejezni, üzenni nekik az ajándékunkkal?
2. Az ajándékozáshoz hasonlóan, az ünnepek előtti és alatti teendők átgondolása is segíthet. Mi mindent kell elintéznünk az ünnepig? Ha rengeteg feladat szerepel ezen a listán, gondoljuk át: mi az az egy dolog, amit ki tudnánk húzni róla? Egy dologról lemondani nem igényel akkora erőfeszítést, ez csak egy kis lépés, mégis megélhetünk némi fellélegzést általa.
3. A perfekcionisták karácsonykor még erőteljesebben élhetik meg az elvárások nyomását: hogyan KELL ünnepelni, mit KELL csinálni karácsonykor, kiket KELL meglátogatni, milyen ajándékot KELL adni – és még sorolhatnánk. A perfekcionizmus ismertetőjegyei az irreálisan magas elvárások (pl. tudjuk, hogy teljesen kimerülünk, mire egy ötfogásos vacsorát elkészítünk, de nem engedünk ebből az elképzelésünkből), a „mindent vagy semmit” típusú gondolkodás és a kisebb hiányosságok, tévedések hangsúlyozása (pl. ha nem lett szép a sütemény, amit sütöttünk, szörnyűségnek éljük meg). A perfekcionista gondolatokkal való szembeszállás első lépéseként vegyük észre, ha éppen „kell”-ekben vagy „mindent vagy semmit”-alapon gondolkodunk. Kérdőjelezzük meg magunkat: tényleg „kell” az a bizonyos valami?
Na és ha ez és ez történik, akkor mi van? Tudatosítsuk magunkban, hogy a legtöbb tévedés lényegtelen, és hogy a hibáinkból tanulunk; illetve, hogy attól még, hogy nem tökéletes minden, szabad örülnünk és érezhetjük jól magunkat.
Ha pedig úgy érezzük, elakadtunk és túl megterhelő a helyzet, merjünk segítséget kérni! A DokiApp szakemberei mindenki számára rendelkezésre állnak, legyen szó orvosi vagy pszichológiai támogatásról.