• Frauhammer Alexa

Szabadságra mentem – de vajon fejben is?

A dolgozó emberek nagy része nyárra időzíti a hosszabb szabadságát. Erre a néhány hétre várunk akár egész évben – de vajon mennyire sikerül ilyenkor valóban kikapcsolódnunk? Mit kezdünk a szabadidőnkkel, tudunk-e egyáltalán pihenni – nem csak testileg, de fejben, mentálisan is?



Hasonló történés figyelhető meg akkor is, amikor hirtelen munka nélkül maradunk: akár azért, mert elküldtek minket a munkahelyünkről, akár más miatt kényszerülünk szünetet tartani. Gyakran ilyenkor a mélyből előszivárognak olyan gondolatok, amikkel ez idáig nem foglalkoztunk: merre tartunk az életünkben, minek mi az értelme. Ezek a gondolatok ijesztőek is lehetnek, és előfordulhat, hogy úgy címkézzük őket: „Már megint hülyeségeken gondolkodom”; „Mik ezek a gondolatok, eddig nem jutottak eszembe ilyesmik”.


Pedig ezek a gondolatok valószínűleg már korábban is ott voltak, valahol a tudatunk hátsó részébe száműzve.

Mind testi, mind mentális szinten a munka, a különböző tevékenységeink lefoglalják annyira a figyelmünket, hogy a testi vagy a mentális fáradtságot, illetve a különböző „zavaró” gondolatainkat elfedjék. Amikor viszont hirtelen ott találjuk magunkat a munka és a tevékenységek hiánya okozta űrben, mindaz, amit a szervezet addig háttérbe szorított, hiszen nem volt rá tér és idő – hirtelen teret és időt kap, előtör.




Mit tehetünk, hogyan tudjuk kezelni a zavaró gondolatainkat?


  • Amikor egy-egy nehéz érzés vagy gondolat felszínre kerül bennünk, érdemes először tudatosítani és elfogadni, hogy az a gondolat vagy érzés már ott van, jelen van - és ezzel nincs is semmi baj. Önmagában egy gondolat csak egy gondolat, egy érzés csak egy érzés. Onnantól kap jelentőséget, hogy mihez kezdünk vele, hogyan reagálunk.

  • Mint sok más esetben, itt is segítségül hívhatjuk a vizualizációt: elképzelhetjük a nehéz gondolatainkat és érzéseinket az égen úszó felhőkként, vagy falevelekként, amik egy patak vizében sodródnak; esetleg lufikként, vagy szappanbuborékokként, amik felszállnak a magasba, és egy idő után eltűnnek a szemünk elől. Ezekkel a vizualizációs gyakorlatokkal elősegíthetjük magunkban annak tudatosítását, hogy az érzések és a gondolatok is változnak, alakulnak: hol jelen vannak, hol eltűnnek, hol intenzívebbek, hol gyengébbek, de soha nem állandóak.

  • Érdemes lehet azt is tudatosítanunk, hogy a gondolatok azok csak gondolatok, és nem feltétlenül tükrözik egy az egyben a valóságot. Agyunk rengeteg gondolati szűrővel és torzítással dolgozik, éppen ezért nem biztos, hogy teljes mértékben igaz az, amit éppen gondolunk.


Ha úgy érezzük, hogy a nehéz, szorongáskeltő gondolataink nagyon intenzívek, és egyedül nem tudunk megküzdeni velünk, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni!


Ha pszichológus segítségét kérnéd a fenti kérdések feldolgozásában,  kattints ide, és foglalj időpontot online konzultációra!