Szinte már közhelynek számít a gondolat, hogy az egyetlen, ami állandó az életben, az a változás. Ezt az elmúlt két évben különösen megtapasztalhattuk és tapasztaljuk azóta is, a koronavírus-járvány, az orosz-ukrán háború és a gazdasági válság folyományaként. Ezek a történések a legtöbb embernek okoznak kisebb-nagyobb nehézségeket, mégis nagyon eltérő, ki hogyan kezeli őket. Az újonnan felmerülő helyzetekhez és problémákhoz való hozzáállásunkat és azok kezelését jelentősen befolyásolja, hogy mennyire vagyunk reziliensek, azaz pszichésen rugalmasak.
A reziliencia tulajdonképpen magához a változáshoz való alkalmazkodókészségünket jelenti:
mennyire tudjuk kihasználni az egyéni és a társas erőforrásainkat a nehéz helyzetekkel való megküzdésben, milyen hamar tudunk felállni a padlóról egy-egy mélypont esetén.
Amikor stressz ér minket, tulajdonképpen hasonló történés zajlik le a pszichológiai immunrendszerünkben, mint egy vírusfertőzés során a fiziológiai immunrendszerünkben: ahogyan a vírusokkal való találkozás is edzi az immunrendszert, ugyanúgy a nehézségek és a velük való pszichés megküzdés is erősebbé teheti a pszichés védekezőrendszerünket. Azért, hogy ez így történjen, mi is sokat tehetünk tudatos önfejlesztéssel.
Ha már tudatosságról van szó, mindenképp megemlítendő a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét. A mindfulness szemlélete segít a figyelmünket tágítani, meglátni a nagyobb képet is, segít kiszakítani minket a nagyon beszűkült tudatállapotból – ami sok stressz forrása tud lenni. (Itt már írtunk bővebben a mindfulness technikáról - a szerk.)
Az elménk természetes működése, hogy elkalandozik, eltérítik gondolatok, történések, a figyelem könnyen ugrál ide-oda. Ezzel önmagában nincs is semmi gond – problémát onnantól kezdve okoz, amikor nagyon bevonódunk egy-egy elménk által kreált sztoriba, vagy éppen amikor nagyon elaprózódik a figyelmünk, és képtelenné válunk a koncentrálásra. Egy-egy mindfulness meditációban a figyelmünket tanuljuk meg irányítani.
Azáltal, hogy újra meg újra észrevesszük és tudatosítjuk, hogy éppen mi történik körülöttünk és bennünk, a figyelem edződik – ennek hatása pedig a mindennapokban is érezhetővé válik.
Hogy kapcsolódik össze mindez a rezilienciával? A mindfulness, ahogy fentebb is említettem, nem csak egy módszer vagy technika, sokkal inkább egy szemléletmód, ami az egész működésünkre hatással lehet. Azzal például, hogy egy beszűkült gondolati körből tágítjuk a fókuszunkat, és tudatosan ráirányítjuk a figyelmünket olyan tapasztalásokra – testi érzetek, légzés, a körülöttünk lévő hangok, hőmérséklet, stb. -, amiknek nagy valószínűséggel beszűkült állapotban nem vagyunk tudatában, máris egy lépést hátrébb léptünk, és egy kicsit tágabb perspektívából látunk. Nem csak azt látjuk már, amin éppen rágódunk, hanem más történések, érzetek is bejönnek a képbe.
A tudatos jelenlét az elfogadás és az elengedés képességét is fejleszti, amik szintén a rezilienciánkat erősítik. Amikor arra figyelünk, ami éppen itt és most jelen van, megtapasztalhatjuk, hogy ez az „itt-és-most” tulajdonképpen folyamatosan változik; a jelen a következő pillanatban már múlt. Az elménk általában szeret ragaszkodni a kellemeshez; ilyenkor azt szeretnénk, hogy a jó örökké, de legalábbis sokáig tartson, míg a kellemetlen élményeket inkább szeretnénk lerövidíteni, vagy akár teljesen elkerülni. Ez lehetetlen vállalkozás, és sok szenvedésünk fakadhat abból is, amikor ragaszkodni próbálunk a jóhoz, vagy éppen frusztrálódunk a rossz miatt, és úgy érezzük, ez már örökké így lesz. Hogy a mindfulness hogyan működik közre ebben, James Baraz meditációs tanárt idézném: „A tudatos jelenlét nem más, mint tudatában lenni annak, ami itt és most történik, és nem kívánni, hogy bárcsak másképp lennének a dolgok; élvezni azt, ami élvezetes, de nem akarni belekapaszkodni, ha változik (mert fog); és együtt élni azzal, ami nem kellemes, anélkül, hogy attól tartanánk, örökké így marad (mert nem fog).”
Azzal, hogy a mindfulness gyakorlása által tágabb perspektívából láthatunk helyzeteket, és erősíti az elfogadás átélését, egy rugalmasabb elmeműködéshez segíthet bennünket – ez az elmeműködés pedig a rezilienciánkat támogatja.