Általában hosszú út vezet odáig, mire ténylegesen belevágunk egy pszichológussal való közös munkába. A terapeutával közös kapcsolat azonban kulcsfontosságú lesz ahhoz, hogy megtörténhessen az a változás, ami miatt rászántuk magunkat erre a gyakran sok időt, pénzt, áldozatot igénylő munkára.
A változásért természetesen mi magunk vagyunk a felelősek, a „csoda bennünk” történik, de a pszichológussal való kapcsolódás által jön létre az a bizonyos folyamat. Természetesen elhanyagolhatatlan, hogy milyen képzettségű, tudású a szakember, de a legfontosabb mégis az, hogy milyen köztünk a kapcsolat, hogy megvan-e az a bizonyos "kémia". Lehet, hogy egy terület szakértője, vagy egy népszerűbb, többet látott pszichológusban is van, ami számunkra valamiért nem engedi meg, hogy megnyíljunk. Lehet, hogy egy olyan szakembert keresünk fel, akit egy sikeres folyamat után ajánlottak, de nekünk mégsem működik vele a közös munka.
Éppen ezért fontos arról beszélni, hogy mire érdemes figyelnünk, amikor először találkozunk a pszichológusunkkal.
Rapportnak nevezzük azt a pszichológiai fogalmat (a szónak ebben az esetben semmi köze sincs a számonkéréshez), ami ezt a bizalmi, rokonszenvi kapcsolat létrejöttét jelzi. Ez a kapcsolat megadja azt a teret, amelyben biztonságban érezzük magunkat, megnyílhatunk és mindent megfogalmazhatunk őszintén. Néha az első rövid beszélgetésnél már észlelhető, és van, hogy akár néhány alkalom is szükséges, hogy kialakulhasson
és persze nagyban függ az alapszemélyiségünktől, az eddigi kapcsolati mintáinktól.
Sok pszichológus éppen ezért nem is az első alkalom után kéri az elköteleződést, hanem akár 2-3 alkalmat is felajánl, hogy ízlelgessük a helyzetet, figyeljük magunkat, ismerkedjünk ezzel a térrel. Az ismerkedési fázis általában egy „szerződés kötéssel” zárul, amely során szóban megbeszéljük, hogy milyen céllal és körülbelüli időtartammal, sűrűséggel történnek a találkozások.
Megfigyelhető jelenség, hogy egyre többen „versenyeztetik” meg a pszichológusokat, azaz akár több szakemberrel is találkoznak, mire elköteleződnek egy mellett. Érdemes ezt is őszintén kommunikálni, hiszen az is fontos, hogy egyszerre ne járjunk két helyre ugyanazért, ugyanis az ezáltal bennünk zajló folyamatok zavarhatják egymást. Bízzunk meg a pszichológus szakmaiságában, hogy ezt a helyzetet nem személyes sértésnek, támadásnak veszi, hanem pontosan ismeri a jelenség lényegét.
A pszichológus nem a barátunk vagy a rokonunk, jelenléte szakmai.
Egy olyan külső szakember, aki objektíven tud visszajelzést adni, képes akár olyan összefüggésekre rávilágítani, amelyek korábban nem jutottak eszünkbe. Éppen ennek függvényében nem számíthatunk arra, hogy mindig csak pozitív érzéseket vált ki belőlünk. Lehet, hogy egy-egy visszajelzése nyomán haragot, szomorúságot érzünk, elbizonytalanodunk, frusztrálttá válunk, de ezeket is fontos visszajelezni, hiszen ezek is rendkívül előrevivők tudnak lenni a közös munkában.
Természetesen, ha úgy érezzük, hogy ezek tartósan fennálló érzések, érdemes elgondolkozni azon, hogy lehet számunkra túl direktív a pszichológus stílusa, vagy épp ellenkezőleg, nekünk könnyebb lenne egy határozottabb, konfrontatívabb szakemberrel dolgozni. Ha csak végiggondoljuk a médiában megjelenő pszichológusokat, érzékelhetjük, hogy milyen sokszínűek ők is. A kiválasztás során érdemes lehet erről is gondolkozni.
Fontos tehát, hogy meglegyen az a bizonyos „klikk” érzés, amit akár egy közös összenevetés, egy gesztus, vagy egy érzelem vált ki belőlünk.
A kapcsolat minőségének vizsgálata során nem csak az érzéseinkre tudunk támaszkodni, hanem tényleges jelekre, amelyek abban erősítenek minket, hogy ránk figyel a szakember. Megerősítő élmény lehet, ha emlékszik nevekre, eseményekre, amelyekről korábban beszéltünk. Ennek érdekében sokszor a pszichológusok jegyzeteket készítenek, hiszen ők sem rendelkeznek szuperképességgel. Van, aki az ülés közben ír, ha ez zavar minket, érdemes ezt is jelezni, de jogunk és lehetőségünk van a jegyzetekbe bele is nézni.
Az idői keretek tartása a pszichológus feladata, ennek érdekében néha az órára néz, nem azt jelzi nekünk, hogy terhes számára a jelenlétünk. Fontos, hogy ha ez is nehéz érzéseket kelt bennünk, jelezzük számára!
Az online térben történő találkozásnál ezek a jelek korlátozottabban, néha nehezebben érzékelhetően, de szintén megjelennek. A tényleges szemkontaktus hiánya, a nonverbális jelek korlátozottsága miatt még hangsúlyosabb az érzéseink, gondolataink kimondása, hiszen itt a verbalitás kap nagyobb szerepet.
Figyeljünk hát magunkra, az érzéseinkre és igyekezzük nyíltan kommunikálni azt.
Adott esetben azt is, hogy nem érezzük a „kémiát” és szeretnénk váltani. Amennyiben viszont úgy érezzük, hogy nem tudunk őszintén megnyílni, nincs meg a biztonságérzetünk, elképzelhető, hogy nem jó helyen, nem jó időben vagyunk. Ilyenkor sok szakember még abban is tud segíteni, hogy önmaga helyett mást ajánljon.
Amennyiben pedig úgy érzed, hogy hosszútávú elköteleződés nélkül szeretnéd kipróbálni milyen egy pszichológussal beszélni, a DokiApp-on szinte bármikor megteheted, de a közelgő nyílt napunkon is lehetőséged lesz rá.