A karácsonnyal kapcsolatban számtalan elvárás él: legyen békés, nyugodt, érezzük jól magunkat, töltsük az ünnepet a szeretteinkkel, szeressük egymást, a családi hangulat legyen felhőtlen és örömteli… Mégis, nagyon sok család azt éli meg ilyenkor, hogy nyugalom helyett inkább feszültség és konfliktusok lengik be a légkört, és számos családban éppen az ünnepek alatt csúcsosodnak ki az indulatok, ekkor pattannak ki nagy veszekedések.
Miért van ez így? Miért éppen karácsonykor borulnak ki azok a bizonyos bilik?
A karácsonyi konfliktusok kialakulása összetett kérdéskör, sok tényező játszhat szerepet abban, miért pont ilyenkor alakulnak ki a nagy viták, veszekedések. Ott van mindjárt magának az év végi időszaknak a stressze – a karácsony és az év vége ugyanis rengeteg embernek az év egyik legterheltebb szakasza. Munkahelyi feladatok, otthoni teendők, ajándékvásárlás, sütés-főzés, takarítás – ezernyi feladat, amire nagyon kevés az idő, ez pedig könnyen stresszessé és türelmetlenné tehet minket. (A karácsonyi stresszel és annak kezelésével kapcsolatban már írtunk korábban ebben a cikkben).
Amellett, hogy alapvetően is fáradtak és türelmetlenek lehetünk ebben az időszakban, fontos észrevenni, hogy azok a kimondott vagy kimondatlan konfliktusok, amik egész évben megvannak a kapcsolatainkban, nem fognak varázsütésszerűen elmúlni és megoldódni csak azért, mert karácsony van. Megpróbálhatunk felülemelkedni rajtuk, vagy az ünnepek idejére szemet hunyni felettük, és van, amikor ez sikerül is; sok esetben azonban erre már nem marad kapacitásunk, fáradtan, feszült hangulatban pedig könnyebben robbanunk.
Minden családnak vannak az ünnephez kapcsolódó rituáléi, szokásai. Ezek lehetnek hasznosak, mert adnak egy stabil keretet, rendszerbe foglalják az ünnepek időszakát - viszont nagyon könnyen beléjük is merevedhetünk. Ilyen esetben már inkább okoznak stresszt, mint megnyugvást. Sok család ragaszkodik a karácsonyi hagyományaihoz, és nem veszi észre, ha azok már idejét múlttá váltak, kiüresedtek, nem okoznak örömet. Ilyen légkörben nehéz lehet más igényeket megfogalmazni, felvállalni, ha másra vágynánk.
A karácsony körüli elvárások az emberi kapcsolatainkra is kiterjednek: hogyan kell ünnepelni, kikkel kell ünnepelni, kiket kell meglátogatni… Az összes elvárásnak pedig képtelenség megfelelni. Itt is a merev ragaszkodás, a rugalmas gondolkodás hiánya és a rengeteg „kell” okozza a feszültséget.
Túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a karácsonynak (hiszen például a rokonokat nem csak ekkor lehet meglátogatni), és túl keveset a belső igényeinknek, szükségleteinknek.
Joggal merülhet fel bennünk a kérdés: ha a karácsonyi időszak konfliktusai ilyen összetettek, mégis mit tehetünk ellenük?
Első körben jó, ha tudunk és merünk kérdéseket feltenni magunknak ezzel kapcsolatban: mi lenne fontos számunkra az ünnepi időszakban? Hogy együtt legyen a család? Hogy szeretetet, elfogadást érezzünk? Hogy elismerjék a munkánkat? Miből éreznénk ezeket a dolgokat? Próbáljunk meg elszakadni a társadalom által ránk nyomott képtől: ha nem eszik együtt az egész család, az valóban azt jelenti, hogy nem szeretjük egymást? Ha nem dicsérnek meg minket, az tényleg egyenlő azzal, hogy semmibe vesznek? Sokszor konkrét elképzeléseink vannak azzal kapcsolatban, a másiknak hogyan kellene kimutatnia felénk az érzéseit, viszont könnyen lehet, hogy nem ugyanazt a szeretetnyelvet beszéljük – ez pedig kommunikáció nélkül nem fog kiderülni. Merjük megfogalmazni a gondolatainkat és az érzéseinket, és a másikat is halljuk meg egy ilyen beszélgetésben!
A rugalmas gondolkodás szintén jól jöhet ilyenkor (is). Ha nem ragaszkodunk mindenáron a karácsonyi menetrendhez, ha nem gondoljuk azt, hogy az ünnep csak egyféle forgatókönyv szerint lehet békés és örömteli, jókora stresszt vehetünk le a saját vállunkról.
Mi a helyzet a többiekkel? Előfordulhat, hogy mi bármennyire is igyekszünk másképp hozzáállni az ünnepekhez, a másiknak attól még ugyanúgy meglesznek az elvárásai, ugyanúgy megsértődik, ugyanúgy kötekedik. Ha már kialakulóban van egy vita, akkor is fontos, hogy én-üzenetekkel kommunikáljunk: „én ezt érzem…”, „bennem ez ilyen érzést váltott ki” – ahelyett, hogy a másik személyiségét bírálnánk: „mert te sohasem…”, „te mindig ilyen vagy…”. Fontos a határok meghúzása is: mondhatunk nemet és kiléphetünk helyzetekből, ha azok már túl megterhelőek számunkra.
Jó, ha észben tartjuk: emberi kapcsolatainkat folyamatosan alkotjuk és alakítjuk – nem csak karácsonykor, hanem egész évben. Ami konfliktus, az valószínűleg nem csak karácsonykor konfliktus – de éppen ezért megoldanunk sem csak karácsonykor lehet; erre egész évben van lehetőségünk.
Ha pedig úgy érezzük, elakadtunk, túl megterhelő a helyzet és nem látjuk a kiutat, merjünk segítséget kérni! A DokiApp szakemberei mindenki számára rendelkezésre állnak, legyen szó orvosi vagy pszichológiai támogatásról.
Comments