Meddig tart a gyász? A gyászév és a tévhitek

Természetes, hogy gyászolóként felmerül bennünk a kérdés, hogyan zajlik a gyász, meddig tart, és mikor kezd enyhülni a veszteség okozta fájdalom. A köznyelvben gyakran hallani a „gyászév” kifejezést, mintha a veszteség fájdalmának lenne határideje. Pedig a lélek nem a naptár szerint gyógyul.

Polcz Alaine, a magyar tanatológia (a halál és a gyász tudományos tanulmányozása) úttörője szerint a gyász nem lezárható, hanem átalakítható folyamat. Régen a gyászt rítusok és közösségi szokások segítették: a virrasztás, az imák, a fekete ruha, a gyászmise mind kapaszkodót adtak az itt maradóknak. Ezek a cselekedetek nemcsak a halottnak szóltak, hanem az élőknek is: lehetőséget teremtettek arra, hogy a fájdalom kimondható és megélhető legyen. A mai ember azonban gyakran egyedül marad a veszteséggel. A társadalom gyorsan „továbblép”, és sokszor elvárja, hogy a gyászoló is tegye ugyanezt.

Polcz Alaine a hagyományos gyakorlatok kapcsán ír arról, hogy a néphagyomány a gyászév végéig szabályozta a gyászoló életét:

„A halott és a gyászoló támogatásának számos módját ismeri a néphagyomány, amelyek meghatározzák a tennivalókat a virrasztástól kezdve a gyászév leteltéig” (Polcz, 1997, 20–21).

Vagyis a gyászév eredetileg nem időkorlát, hanem védett időszak volt. Egy olyan év, amikor a gyászoló felmentést kapott a világi elvárások alól, és a közösség is tudta, hogy kímélettel, megértéssel forduljon hozzá. A rítusok, az imák, a közös megemlékezések segítették őt abban, hogy az elhunyttal való kapcsolat lassan átalakuljon külső cselekvésekből belső, lelki kötelékké (Polcz, 1997, 20–21).

A gyászév tehát nem azt jelenti, hogy egy év után „túl kell lenni” a halálon, hanem hogy jó esetben ennyi időre társadalmi és lelki védelmet kapunk ahhoz, hogy megtanuljunk együtt élni a hiánnyal.

A gyász nem verseny, és nem feladat, amit el lehet végezni. Inkább egy út, amelyen mindannyian más tempóban járunk. Ha el is múlik a fájdalom éle, nem felejtünk — csak megtanulunk együtt élni a veszteséggel, ahogy az lassan beépül az életünkbe.

Forrás:

Polcz, A. (1997). Együtt – a halálban és a gyászban.

Ha szeretnél pszichológusunkkal konzultálni, kattints az alábbi gombra és látogass el a DokiApp felületére:

Konzultálok