A magyar nyelv valóban gyönyörű. Amikor egyik kliensem azt mondta egy hosszú terápiás folyamat végén, hogy most már úgy érzi, hogy rászolgált a boldogságra, elgondolkoztam, hogy hol használjuk általában a rászolgálni kifejezést.
Negatív értelmezésben gyakrabban fordul elő, mint például rászolgáltam a büntetésre, a verésre, az ítéletre, a bukásra, mert hibáztam, bűnös vagyok, kudarcot vallottam. Érzések szintjén ekkor megjelenik a bűntudat, a szégyen, a szomorúság és a félelem.
Ezek az áldozati lét ismérvei. Minek is lehetek az áldozata? A családomnak, szüleimnek, testvéreimnek, gyerekemnek, páromnak, munkahelyemnek, főnökömnek, kollégáimnak, betegségemnek, fogyatékosságomnak, veszteségeimnek vagy egyéb traumáimnak.
Bezárva saját önpusztító gondolataim és érzéseim börtönébe, ahonnan nem tudok, illetve kifogásokat keresve nem akarok kitörni. Vagy kitörök, de közben megbántok vagy megtámadok olyan számomra fontos embereket, akiket szeretek vagy szeretném, hogy szeretnének.
De választhatom azt is, hogy negatív tapasztalataimból felállva és azokból tanulva, elkezdem segíteni, támogatni és ösztönözni a testileg vagy lelkileg rászoruló sorstársaimat. Ezt lehet akár hivatásként választva egy segítő szakmában, vagy önkéntesség formájában.
Az áldozati szerepből való tudatos kilépés meghozhatja azokat az apró örömöket és az első lépések sikerét,
amik elindíthatnak azon az úton, ahol már el tudjuk hinni, hogy most már rászolgáltunk a boldogságra, az örömökre és a sikerekre.
Minden lépésért, amit sikerült megtennünk az utunkon, adjunk hálát. Ezek az aprónak tűnő sikerek egyrészt erősítik az önbecsülésünket, másrészt közelebb visznek céljaink megvalósításához. Értékeljük, de kezeljük a helyén alázattal, hogy nehogy elszálljunk magunktól és önteltté váljunk. Ne várjunk kívülről túlzott elismerést, de ne is legyünk túl szerények vagy lenézőek sikereink kapcsán. A sikerességet azonban fenn kell tudnunk tartani.
A sikeres hivatásért, vállalkozásért, munkáért, emberi kapcsolatokért vagy párkapcsolatért mindennap kell tennünk valamit.
Azonban előfordulhat, hogy erőfeszítéseink ellenére akár a munkánkban, akár a személyes kapcsolatainkban kudarcok vagy veszteségek érnek. Ezek valójában tapasztalatok, amiket meg kell élnünk ahhoz, hogy fejlődni tudjunk mind szakmailag, mind emberileg.
Erre a legjobb példa napjainkban Dr. Karikó Katalin biokémikus, akinek nevét és munkásságát 65 éves korában hallottuk először. Aki olvasta a tudósnő életét, hogy hogyan jutott el a koronavírus elleni vakcina egyik legfontosabb összetevőjének a megtalálásához, láthatja, hogy milyen sok visszautasításban volt része munkája során. Azonban Katalin végig hitt a kutatásai eredményeiben és kitartott az általa jónak tartott szakmai irányelvek mellett. Ennek a hosszú évekig tartó kutatói munkának lehet most az eredménye a Nobel-díj. Méltán lehetünk büszkék a tudósnő világsikerére!
Ezt a díjat persze nagyon kevesen kapják meg, de a kutatónő élete mégis példaértékű lehet számunkra, hogy a hit, az eltökéltség, a kitartás, a szakmai alázat, a kudarcokból való felállás és tanulás, az önbecsülés és önbizalom hogyan segíthet abban, hogy eredményeket érjünk el a saját szakmánkban.
Kívánom, hogy tudjunk kitartani a céljaink és vágyaink mellett és pozitív és negatív tapasztalatainkból tanulva ne veszítsük el azt a hitünket, hogy mi is rászolgáltunk a sikerekre!
Comments