„Reziliencia” – ezt a szót az elmúlt néhány évben gyakran hallhattuk, akár munkával, akár más életterületekkel kapcsolatban. Reziliensnek lenni azt jelenti, hogy pszichésen rugalmasak vagyunk, és sikeresen tudunk alkalmazkodni a változó helyzetekhez. Ennek a képességnek a birtokában eredményesen tudjuk használni az egyéni és a társas erőforrásainkat a nehéz szituációkkal való megküzdésben. Mindemellett a stressz okozta negatív következmények enyhítésében is szerepet játszik.
Csábítóan hangzik, igaz? A jó hír, hogy ez egy fejleszthető képesség. A – talán – kevésbé jó hír, hogy ez a fejlődés nem egyszerű folyamat, és nem egyik napról a másikra következik be. A nehézségekkel folytatott küzdelmet sokszor valóban küzdelemként, harcként élhetjük meg – de éppen ez a küzdelem az, ami edz minket pszichésen, és fejleszti a reziliencia képességét.
Reziliensnek lenni az élet minden területén kifizetődő, így a munkában is jól jön ez a készségünk. Mit lehet tenni a fejlesztéséért?
Ismerjük fel az erősségeinket!
Az önismeret, saját képességeink feltérképezése mindig hasznos. Ha tisztában vagyunk vele, miben vagyunk jók, mik az előnyös tulajdonságaink, ki is tudjuk aknázni a bennük rejlő lehetőségeket a stresszhelyzetekkel való megküzdésben.
Gyakoroljuk a pozitív gondolkodásmódot!
A pozitív gondolkodásmód nem egyenlő a negatívumok figyelmen kívül hagyásával; sokkal inkább egy olyan látásmódot jelent, ami révén a negatívumok mellett is képesek vagyunk reményt táplálni, bizakodni, és figyelembe venni a lehetséges pozitív kimeneteleket is egy helyzetben. A pozitív lehetőségeket nem a negatívak elnyomásaként, hanem éppen azokkal együtt, pozitívat és negatívat együtt szemlélve vagyunk képesek bízni a kedvező kimenetelben.
Gondolkodjunk rugalmasan!
Amikor nehézség adódik, sokat számít, hogyan címkézzük a helyzetet, hogyan tekintünk rá magunkban: bonyodalomnak és bajnak nevezzük, ami rengeteg nyűggel jár, vagy kihívásnak, megoldandó feladatnak látjuk? Azonnal katasztrofizáljuk a helyzetet, vagy megnézzük, hol van kontrollunk az adott szituációban, mi az, amit mi megtehetünk?
A rugalmas gondolkodásmód azt jelenti, hogy folyamatosan fenntartunk egyfajta nyitottságot a gondolkodásunkban, hogy megláthassuk a megoldási lehetőségeket, és mindazt, ami segíthet minket.
Építsük a kapcsolatainkat, keressük a támogatókat!
Ne felejtsük el, hogy ha nehéz helyzetbe kerülünk, kérhetünk segítséget, nem kell egyedül végigcsinálnunk mindent. A nehézségeken való túljutást, a megküzdést segíti, ha vannak körülöttünk olyan személyek, akikre támaszkodhatunk, akik támogatni és segíteni tudnak minket. Ez a fajta támaszadás természetesen oda-vissza működhet, hiszen másoknak is jól esik, ha probléma esetén számíthatnak ránk. A társas kapcsolataink tehát mindenképpen fontos szerepet játszanak a reziliencia fejlesztésében.
Figyeljünk a munka és a magánélet egyensúlyára!
Napjainkban, amikor 0-24-ben elérhetőek vagyunk, nehéz lehet meghúzni a határainkat – de szükséges. A reziliencia fejlesztéséhez elengedhetetlen az is, hogy időnként tudjunk kikapcsolódni, feltöltődni. Bár a mondás szerint "teher alatt nő a pálma" – azaz stressz alatt edződhetünk –, ha ez a stressz folyamatosan jelen van, az egy idő után már nem fejleszt, hanem kifáraszt és kiégéshez vezet. A reziliencia képessége azt is magába foglalja, hogy tudjuk, mikor kell megállnunk és egy kis szünetet tartanunk.
Amennyiben úgy érzed, hogy egészségügyi gondjaid túlnőttek rajtad és szükséged lenne egy szakember segítségére, kattints IDE.