Iskolakezdési szorongás: hogyan segíthetünk a gyereknek és magunknak?

Kié is a szorongás valójában?

A szülő éli meg szorongásnak és a gyermek átveszi, vagy a gyermek fél, szorong és a szülő erre csak rákontrázik?

Iskolapszichológusként és 4 gyermekes anyaként gyakran tapasztalom ezt a témakört a szülőknél és a gyermeknél is. A kollégáimmal sokat beszélgetünk erről a témakörről, miszerint a gyermekek életét végig kíséri a szorongás. Amíg iskolások, addig biztosan. És ez csak egyre „rosszabb” lesz, hiszen túl vannak terhelve, és egyre többet kell teljesíteniük.   

Az iskola indítás eleve egy normatív krízis a család életében, ahol a nyári szünet lazasága után egy elég kötött, szabályokkal teli hétköznapok sora vár az egész családra és terhelődik ezzel apa és anya. A normatív krízis azt jelenti jelen esetben, hogy egy olyan állapot, ami új az egész család életében. Nem megszokott esemény, ami még nem volt, de az életút hozza. (Ilyen többek között a házasság, gyermek születése is) Főleg, ha az első osztályt kezdi a gyermek, akkor a szülők is jobban aggódhatnak és szoronghatnak.

Természetesen a szorongás lehet jó fajta is, ami segít a szervezetnek abban, hogy felkészüljön. Ez a jó fajta stressz, az eustressz, ami segít a teljesítményünk növelésében is. De, van a distressz az nem igazán. Az csak hátráltat.

Nézzük meg, hogy mit mondanak a pszichológiai elméletek a szorongás természetéről.

Freud szerint a szorongás olyan tudattalan tartalom, amiben a manifeszt félelmek jelennek meg, amik valójában elfojtott vágyak. Más elméletek szerint az anyai minta követése. Hiszen 6 éves korukig a gyermekek az édesanya minden érzését átveszik. Ez jelenti számukra a szocializációs környezetet. Egy szorongó édesanya mellett felnőtt gyermek ezt meg is tanulja, így a szorongás kondícionálódik is, vagyis azt tanulja a gyermek, hogy az új, ismeretlen, váratlan helyzetekre félve, aggódva, szorongva tekintsen. Ezáltal beivódik a viselkedésébe, és zsigerileg is így fog ő is reagálni ezekre e a helyzetekre. (Sajnos káros hatással a szervezetére, és a mentális egészségére is.)

Kognitív torz sémákat eredményez ez a zsigeri viselkedés, ami azt eredményezi, hogy a diszfunkcionális sémák mentén fogja a világot érzékelni a gyermek, nem úgy, amilyen valójában, hanem a torz tükrön keresztül, amit az édesanyjától megtanult. Például, egy szorongó, megfelelni vágyó, maximalista, perfekcionista személy válhat belőle, aki mindent a legjobban akar majd csinálni, kicsi önbecsüléssel, tele félelmekkel. 

A szorongást evolúciós sémák is okozhatják, hiszen ahogy említettem is már, van jó stressz – eustressz, ami az életben maradásunkhoz elengedhetetlen. ÉS van a distressz, ami káros az egészségünkre. A kérdés csak az, hogy meddig egészséges a stressz, és hogy észrevesszük – e, ha már nem az? 

A biológiai hátteret sem szabad kihagyni, hiszen a szorongás, aggodalom, félelem és még sok egyéb tulajdonságunk is öröklődhetnek, vagyis genetikailag hatnak ránk, ami meghatározza a viselkedésünket. Ugyanúgy igaz ez a temperamentum kérdésére is, hiszen azt is nagy részben örököljük.

Miután megnéztük, hogy honnan hozhatjuk a bennünk fellelhető szorongást, vegyük számba hány fajta szorongás lehetséges? Jelen álláspont szerint a szorongás fajtái ezek: 

• Generalizált szorongásos zavar, ami azt jelenti, hogy túlzottan szorong és aggodalmaskodik, több mint fél éven át, több témát érintően, képtelen úrrá lenni rajtuk. 

• Szeparációs szorongásos zavar, ami azt jelenti, hogy súlyos, az életkorának nem megfelelő szorongás az otthontól, vagy a szeretett személytől való elválást illetően. Ezt akkor nevezhetjük zavarnak, ha már kóros és a funkcionális működést befolyásolja. 

• Specifikus fóbia és a gyermekkori fóbiás zavar – pl.: iskolafóbia.

• OCD – kényszeres gondolatok, hozzájuk kapcsolódó kényszeres cselekedetekkel – sajnos ez is egyre gyakoribb a gyermekeknél, amit külön kezelnek.  

• Pánikbetegség – gyermekeknél egyre gyakoribb, sajnos.

  
  

Ezek a szorongás kategóriái, és ezekre érdemes oda figyelni, és észrevenni a tüneteket minél előbb, melyek lehetnek: nyugtalanság, fáradékonyság, koncentrálási nehézség, ingerlékenység, izom feszülés, alvászavar, étkezési, emésztési zavar és kommunikációs nehézség.    

Gyakorló iskolapszichológusként és édesanyaként az objektív írás után inkább arra a kérdésre keresném a választ, hogy honnan tudjuk felismerni, ha a gyermek tényleg szorong és valami nincs rendben?

Az addig mosolygós gyermek rosszabb kedvű lesz. Ez egy biztos jele annak, hogy valami nincs rendben. Az addig csacsogós, beszédes gyermek visszahúzódóvá válik, bemegy a szobájába, és nem hajlandó megosztani önmagáról, iskoláról, semmiről sem-igazán információkat. Rágja a körmét, csapkod, dobál, kiabál, feszült, étvágytalan.

Ezek az első, azonnal jelek, amikre fel kell kapni a fejünket. További tűnetek lehetnek, ha fáj a hasa reggel, ha hasmenése vagy hányingere van, esetleg napok óta fejfájásra panaszkodik, amit jelez is. Ezek is figyelemeztető jelek lehetnek és komolyan kell venni. Nem csak beképzeli. (Találkozom ilyen szülői hozzáállással) Hanem valami nincs rendben.

A szülői hozzáállás nagyon fontos és meghatározó, amikor a gyermek jelez a szülő felé. Mindig szoktam mondani, hogy komolyan kell venni, amit a gyermek mond, és ne bagatellizáljuk el. Ha mondja, akkor ott biztosan történt valami, ami neki nem esett jól, ami neki fáj, és nem tud vele mit kezdeni, mert nincs eszköze hozzá. Azért vagyunk mi itt, segítők is, hogy feltárjuk a probléma valódi okát. A szülőkkel és a pedagógusokkal együtt szoktunk segíteni és támogatást adni.

A gyermekkori szorongást néha pedig nehéz kiszűrni, mert pont nem úgy jöhet elő, hogy nem gondolnánk, hogy az szorongás, és nem biztos, hogy elkezdünk foglalkozni vele. Például: túl sok beszéd, túl sok mozgás, vagy pont az ellenkezője. Meg sem mozdul, robot mozgás, merev tartás.

Érdemes figyelni tehát a jelekre és az iskolapszichológus mellett akár a DokiApp szakembereinek is a segítségét kérni, hogy a szorongást jobban tudjuk kezelni.  

A szülők számára az iskola közeledte a mindennapok szorosabb szervezésének, az időbeosztásnak, illetve a gyerekek tanulásának kontrollálásának vagy nem kontrollálásának a kérdéskörét erősíti fel. A nyár szabadsága után az iskolai teljesítménykényszer stresszétől való félelmek kezelésében segíthet a reálisabb elvárások megfogalmazása mind maguk, mind gyermekük felé. Törekedjünk arra, hogy a szürke hétköznapokban tovább tudjuk vinni a nyár során kialakult feltöltő rutinokat, minőségi együttléteket és lazább kapcsolódásokat a kötelességek sűrűjében is.

Az iskola kezdés előtti szorongást és pánikhangulatot próbáljuk tehát minél inkább csökkenteni, hogy helyette lazán, játékosan, élvezve a nyári napokat készüljünk lélekben arra, hogy elkezdődik az iskola. Az önfeledt játékkal, sarazással, fára mászással, biciklizéssel, sok kinti közös programmal tud igazán készülni a gyermek arra, ami vár majd rá szeptembertől.   

 Ha szeretnél orvosunkkal konzultálni, kattints az alábbi gombra és látogass el a DokiApp felületére:

Konzultálok