„Most, hogy végre pihenhetnék, kidőltem” – Miért betegszünk meg szabadság alatt?

– Ne már, Réka, hát most indultál nyaralni!

– Igen… és az első nap végén fájni kezdett a derekam, alig bírok mozogni. Ma egész nap a szálláson feküdtem, a városnézést kihagytam.

– Te jó ég. Karácsonykor velem is pont ez történt. Migrén. Három napot kellett feküdnöm az ünnepek során, miközben mindenki más sürgölődött, készülődött vagy vendégeket fogadott…

Ez a rövid telefonbeszélgetés Réka és Judit között sokaknak ismerős lehet. Talán veled is előfordult már, hogy egy régen várt szabadság, nyaralás, hosszú hétvége, netán ünnep idején hirtelen leterített valami: fejfájás, derékfájás, megfázás, hasfájás, vagy csak egy furcsa, indokolatlannak tűnő gyengeség.

Ez a jelenség annyira gyakori, hogy az angol tudományos és köznyelvben már külön nevet is kapott: „leisure sickness” - a magyar nyelvben kevésbé elterjedt ez a kifejezés, kikapcsolódási betegségként vagy pihenés-betegségként lehetne fordítani.

Mi történik ilyenkor?

Az egyik legismertebb kutató a témában Ad Vingerhoets holland pszichológus, aki munkatársaival 2001-ben leírta: egyes emberek a hétvégéken és szabadságuk alatt rendszeresen fejfájást, izomfájdalmat, influenzaszerű tüneteket tapasztalnak. A szervi kivizsgálás sokszor semmilyen betegséget nem mutat ki.

De vajon miért pont akkor dőlünk ki, amikor végre lenne időnk feltöltődni?

A magyarázat a test és a lélek szoros együttműködésében rejlik. Amikor hosszú ideig vagyunk feszült állapotban – sok munka, felelősség, kevés alvás, állandó teljesítménykényszer –, a testünk és idegrendszerünk „magas fordulatszámon” pörög. Ez az ún. szimpatikus idegrendszeri túlsúly, ami segít túlélni a hajtást, de hosszabb távon kimeríti a szervezet tartalékait.

Aztán jön a pihenés. És akkor hirtelen megengedjük magunknak, hogy ne csináljunk semmit. Ilyenkor átkapcsolunk a paraszimpatikus üzemmódba – a test „visszavesz”, elkezd regenerálódni. És ilyenkor bukkanhatnak elő azok a testi tünetek, amelyeket korábban elnyomtunk.

Testi tünetek, lelki háttér

Judit példája tipikus: a migrén gyakran kötődik belső feszültségekhez, elfojtott dühhöz, túlzott megfelelési igényhez. A fejfájás a túlterhelt idegrendszer egyik vészjelzése lehet.

Réka derékfájása sem csupán egy rossz mozdulatra vagy a bőröndje emelgetésére vezethető vissza. A derék, mint testrész, gyakran kapcsolódik a teherbírás élményéhez – „a vállamon van minden”, „nem bírom el”. Amikor végre nincs külső nyomás, a test „szóhoz jut”, és jelez.

Fontos hangsúlyozni: ezek a tünetek valódiak, nem „beképzeltek”! De a háttérük sokszor komplexebb annál, hogy kizárólag fizikai okokra vezessük vissza.

Első a kivizsgálás – aztán jöhet a pszichológia

Ha ilyen tüneteket tapasztalsz, az első lépés mindig az orvosi kivizsgálás: háziorvos, ha szükséges, szakorvos, laborvizsgálat, képalkotó vizsgálatok. A szervi okokat ki kell zárni, mert nem szabad mindent automatikusan „lelki eredetűnek” bélyegezni.

Ha viszont nincs szervi eltérés, és rendszeresen ismétlődő helyzetről van szó, érdemes pszichológushoz fordulni. A szakember segíthet feltárni, milyen lelki folyamatok húzódnak meg a tüneteid mögött. A pszichológiai tanácsadás, illetve a pszichoterápia segíthet megtanulni:

• hogyan kezelheted a stresszt,

• hogyan állíthatsz fel reálisabb határokat,

• hogyan engedheted meg magadnak a pihenést bűntudat nélkül,

• hogyan ismerheted fel a tested jelzéseit időben.

Mit tehetsz addig is?

• Ne csak akkor pihenj, amikor már muszáj. Tanuld meg a mindennapokba beépíteni a mikro-pihenéseket: délutáni szundi, hetente egy-egy délután amikor a célzottan a semmitevés, pihenés a cél.

• Figyelj a tested jelzéseire: ha rendszeresen ugyanaz a tünet jön elő, nem biztos, hogy csak „véletlen”.

• Fogadd el, hogy pihenni nem gyengeség, hanem alapvető szükséglet.

Ha szeretnél orvosunkkal konzultálni, kattints az alábbi gombra és látogass el a DokiApp felületére:

Konzultálok