Gyakorlatias összefoglaló a szédülésről

Többféle tünetet is szédülésnek nevezhetünk: bizonytalanságérzés, lebegő, forgó érzés vagy olyan megélés, mintha a valójában statikus környezet mozogna.

Tipikus kísérő tünetek:

• A fej mozdítására fellépő forgó érzés, mintha pl. forogna a szoba.

• Nystagmus vagy szemtekerezgés - a két szemgolyó akaratlan, összehangolt, ritmusos mozgása.

• Állás vagy járás során fellépő egyensúlybizonytalanság, pl. kapaszkodni kell járáskor.

• Hányinger, hányás, verejtékezés, különösen belső fül eredetű szédülés esetében.

• Féloldali füldugulás, fülzúgás, halláscsökkenés, szintén akkor, ha a belső fül érintett.

• Kettős látás, homályos látás, beszédzavar, arc-, testfél zsibbadás, alsó-, felső végtagi vagy arcfél gyengeség: ezek központi, agyi eredetű kórképre utalhatnak.

  
  

Perifériás vagy centrális szédülés: mi a különbség?

Perifériás szédülés

• A belső fül (vestibularis vagy egyensúlyérző rendszer) és a hozzá tartozó idegek érintettsége.

• Hirtelen kezdődő, gyakran forgó jellegű szédülés jellemzi.

• Halláscsökkenés, fülzúgás, fülben érzékelt nyomásérzés társulhat.

• A tünetek percekig-órákig tartanak, testhelyzet változás, fejmozdulat fokozza a tüneteket.

Gyakori okok:

• Benignus paroxizmális pozícionális vertigo (BPPV): A szédüléses panaszok egyik leggyakoribb oka. A fej helyzetének hirtelen megváltoztatása, pl. ágyban átfordulás, lehajlás, felülés néhány másodperces - 1-2 perces heves forgó szédülést, hányingert, esetleg hányást vált ki. Oka, hogy a belsőfülben apró mészkristályok kerülnek az egyensúlyérző sejtek környezetében lévő víztiszta folyadékba és a fej mozgatása során ellentmondásos mozgásinformációkat okoznak a belső fülben, ezzel megtévesztve az egyensúlyérzékelő szervet. Ártalmatlan, ám rendkívül kellemetlen, ijesztő kórkép. Kezelése Fül-orr-gégészeten vagy neurológiai szakrendelésen ún. repozíciós manőverekkel vagy Epley-manőverrel történik, mely során a fejet olyan irányokba pozicionálja a vizsgáló orvos, melyek hatására a kalcium-karbonát kristályok (otolithok) kiürülnek az egyensúlyérzékelő sejtek környezetéből egy olyan folyadéktérbe, ahol már nem okoznak panaszt. Fül-orr-gégészeti vagy neurológiai szakvizsgálat javasolt.

• Vesztibuláris neuritis: A belső fül egyensúlyérző idegének (nervus vestibularis) gyulladása, amelyet legtöbbször vírusfertőzés előz meg. Hirtelen fellépő, heves, forgó szédülés jellemzi, gyakran hányingerrel, hányással társul, halláscsökkenés nem kíséri. Több napig is eltarthat, majd fokozatosan, kezelés nélkül javul. Háziorvosi vizsgálat javasolt.

• Ménière-kór: A belső fül ismeretlen eredetű folyadékháztartás zavara miatt alakul ki, ami nyomásingadozást okoz a halló- és egyensúlyérző szervben. Rohamokban jelentkező, több órán át tartó forgó szédülés, fülzúgás, fül teltségérzés, feszülésérzés és halláscsökkenés jellemzi. Idővel sajnos maradandó halláskárosodást is okozhat orvosi kezelés mellett is. Neurológiai és fül-orr-gégészeti (audiológiai) szakvizsgálat is javasolt.

• Labirintitisz: a belső fül gyulladása, ami érintheti a halló- és egyensúlyérző rendszert is. Vírus- vagy baktérium fertőzés okozhatja, akár középfülgyulladás szövődményeként. Súlyos, tartós szédülés, halláscsökkenés, fülzúgás és erős egyensúlyvesztés jellemzi. Fül-orr-gégészeti vizsgálat indokolt.

  
  

Centrális eredetű szédülés

Az agytörzs, kisagy vagy az egyensúlyérző pályák központi részének az érintettsége. A tünetek a perifériás érintettséghez képest gyakran lassabban alakulnak ki, tartósabbak, és változatos egyéb neurológiai tünetekkel társulhatnak, pl. beszédzavar, végtaggyengeség, kettős látás, homályos látás, kásás beszéd, csuklás, nyelészavar, zsibbadás.

Kevésbé jellemző a forgó jellegű szédülés, inkább hullámzó egyensúlyzavar, járás, állás közben észlelt bizonytalanság lép fel, mely kevésbé súlyosbodik a fej mozgatására.

Oka lehet:

• Neurológiai: agyi keringészavar (stroke), migrén, sclerosis multiplex, térfoglaló jellegű agytörzsi vagy kisagyi elváltozás. Neurológiai kivizsgálást indokol.

• Általános: kimerültség, lázas állapot, vérszegénység, vérnyomásingadozás (pl. szívritmuszavar, szívbetegség kapcsán), vércukorszint csökkenés, kiszáradás, mérgezéses állapot vagy toxikus hatás - pl. szénmonoxid mérgezés, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás. Háziorvosi vagy sürgősségi osztályos vizsgálatot indokol a panaszok súlyosságának a függvényében.

  
  

Összefoglalásként:

Ha hallás- vagy fül­panaszok is vannak + a tünetet fejmozdulat váltja ki → perifériás szédülés valószínűbb.Ha neurológiai tünetek társulnak (pl. látászavar, zsibbadás, eszméletvesztés), vagy a szédülés tartós és hullámzó intenzitású → centrális, agyi vagy általános eredet valószínűbb.

Azonnali orvosi vizsgálat szükséges:

• Ha a tünetek arc aszimmetriával, beszédzavarral, végtaggyengeséggel, látászavarral társulnak.

• A szédülés hirtelen jelentkezik, súlyos, az érintett személy nem tud állni, járni.

• Ha a szédülés előtt vagy azt követően koponyasérülés, láz, tudatazavar, eszméletvesztés, hallásvesztés, fejfájás, hányás is előfordult.

• Ha az érintett személy véralvadásgátló gyógyszert szed.

  
  

Néhány héten belül szakvizsgálat javasolt:

• Ha a forgó jellegű szédülés 3 hétnél tovább rendszeresen ismétlődik, nem enyhül az intenzitása vagy időtartama a szédüléses időszakok során.

• A szédülés kiváltó oka nem ismert, a tünet zavarja a mindennapi életet: pl. instabil a járás, akadályozott a precíziós munka, gépjárművezetés.

  
  

Milyen vizsgálatokra számíthat a páciens?

• Háziorvosi vizsgálat:

  • Részletes kórelőzmény: mikor, hogyan kezdődött, mivel társul a szédülés (fülhöz kapcsolható tünet, neurológiai tünet).

  • Fizikális vizsgálat: vérnyomás-, pulzus mérés, szívhangok meghallgatása sztetoszkóppal, hallás tesztelése, állás, járás megfigyelése.

  • Kivizsgálás: vércukorszint mérés, elektrokardiográfiás vizsgálat (EKG).

• Fül-orr-gégészeti vizsgálat:

  • Részletes kórelőzmény

  • Fizikális vizsgálat (fül, orr, szájüreg megtekintése), szemmozgások vizsgálata, otoszkópos vizsgálat - egy nagyítóval benéznek a hallójáratokba, audiometria (fülhallgató segítségével végzett precíz hallásvizsgálat), az egyensúlyérző rendszer vizsgálata, pl a fej különböző helyzetekbe történő pozicionálása, elfordítása.

• Neurológiai vizsgálat:

  • Részletes kórelőzmény

  • Fizikális vizsgálat, mely során a szédüléshez társuló neurológiai jeleket keresnek, különös tekintettel az egyensúly- és szemmozgás vizsgálatra a centrális/perifériás kórképek elkülönítéshez.

A neurológus vagy a fül-orr-gégész szükség esetén képalkotó vizsgálatot, agyi MRI-t vagy CT-t javasolhat, különösen centrális szédülés esetén.

Mit tehetsz, ha hirtelen megszédülsz?

• Állj meg, ülj le, próbálj nyugodt maradni. Ne próbálj azonnal felállni vagy sétálni, mert eleshetsz. Várj néhány percet, amíg a szédülés enyhül.

• Kerüld a hirtelen fejmozdulatokat. Ha a szédülés fejmozgásra erősödik, lassan, tudatosan mozgasd a fejed, vagy tartsd stabil helyzetben.

• Figyeld a kísérő tüneteket. Ha arcaszimmetria, beszédzavar, látászavar, zsibbadás, végtaggyengeség, hányás jelentkezik, azonnal hívd a 112-t, mivel ezek súlyos (akár stroke-ra utaló) tünetek is lehetnek.

• Feküdj le, ha szükséges. Ha a szédülés forgó jellegű és hányinger kíséri, feküdj oldalfekvésbe, és tartsd a fejed enyhén megemelve.

• Pihenj és hidratálj. A kiszáradás, fáradtság, alacsony vércukorszint is okozhat szédülést: igyál vizet, pihenj, és ha pár órán belül nem javulnak a tünetek, fordulj orvoshoz.

  
  

Ismétlődő vagy elhúzódó szédülés esetén mindenképp keresd fel háziorvosodat.A szédülés legtöbbször ártalmatlan, de ismétlődése, fokozódása mögött belsőfül- vagy idegrendszeri ok is állhat.