A dolgozó emberek nagy része nyárra időzíti a hosszabb szabadságát. Erre a néhány hétre várunk akár egész évben – de vajon mennyire sikerül ilyenkor valóban kikapcsolódnunk? Mit kezdünk a szabadidőnkkel, tudunk-e egyáltalán pihenni – nem csak testileg, de fejben, mentálisan is?
Sokaknak nehézséget okoz az, hogy a szabadidejüket, akár csak a napközbeni üresjárataikat ne töltsék fel mindjárt valamilyen tennivalóval. Többségünk nem igazán tud semmittenni, haszontalannak, tétlennek érezhetjük magunkat, ha csak úgy „vagyunk”. Gyakran ilyenkor, az üres időkben kezdünk el agyalni, gondolkodni, rágódni dolgokon.
Hasonló történés figyelhető meg akkor is, amikor hirtelen munka nélkül maradunk: akár azért, mert elküldtek minket a munkahelyünkről, akár más miatt kényszerülünk szünetet tartani. Gyakran ilyenkor a mélyből előszivárognak olyan gondolatok, amikkel ez idáig nem foglalkoztunk: merre tartunk az életünkben, minek mi az értelme. Ezek a gondolatok ijesztőek is lehetnek, és előfordulhat, hogy úgy címkézzük őket: „Már megint hülyeségeken gondolkodom”; „Mik ezek a gondolatok, eddig nem jutottak eszembe ilyesmik”.
Pedig ezek a gondolatok valószínűleg már korábban is ott voltak, valahol a tudatunk hátsó részébe száműzve.
Mind testi, mind mentális szinten a munka, a különböző tevékenységeink lefoglalják annyira a figyelmünket, hogy a testi vagy a mentális fáradtságot, illetve a különböző „zavaró” gondolatainkat elfedjék. Amikor viszont hirtelen ott találjuk magunkat a munka és a tevékenységek hiánya okozta űrben, mindaz, amit a szervezet addig háttérbe szorított, hiszen nem volt rá tér és idő – hirtelen teret és időt kap, előtör.
Mit tehetünk, hogyan tudjuk kezelni a zavaró gondolatainkat?
Amikor egy-egy nehéz érzés vagy gondolat felszínre kerül bennünk, érdemes először tudatosítani és elfogadni, hogy az a gondolat vagy érzés már ott van, jelen van - és ezzel nincs is semmi baj. Önmagában egy gondolat csak egy gondolat, egy érzés csak egy érzés. Onnantól kap jelentőséget, hogy mihez kezdünk vele, hogyan reagálunk.
Mint sok más esetben, itt is segítségül hívhatjuk a vizualizációt: elképzelhetjük a nehéz gondolatainkat és érzéseinket az égen úszó felhőkként, vagy falevelekként, amik egy patak vizében sodródnak; esetleg lufikként, vagy szappanbuborékokként, amik felszállnak a magasba, és egy idő után eltűnnek a szemünk elől. Ezekkel a vizualizációs gyakorlatokkal elősegíthetjük magunkban annak tudatosítását, hogy az érzések és a gondolatok is változnak, alakulnak: hol jelen vannak, hol eltűnnek, hol intenzívebbek, hol gyengébbek, de soha nem állandóak.
Érdemes lehet azt is tudatosítanunk, hogy a gondolatok azok csak gondolatok, és nem feltétlenül tükrözik egy az egyben a valóságot. Agyunk rengeteg gondolati szűrővel és torzítással dolgozik, éppen ezért nem biztos, hogy teljes mértékben igaz az, amit éppen gondolunk.
Ha úgy érezzük, hogy a nehéz, szorongáskeltő gondolataink nagyon intenzívek, és egyedül nem tudunk megküzdeni velünk, mindenképpen ajánlott szakemberhez fordulni!
Ha pszichológus segítségét kérnéd a fenti kérdések feldolgozásában, kattints ide, és foglalj időpontot online konzultációra!