• Frauhammer Alexa

Diéta, fogyókúra, étrendek – pszichológiai megközelítésből

Ilyen-olyan diétával, fogyókúrával valószínűleg mindenki találkozott már életében. Sok ember küzd túlsúllyal, amitől szeretne megszabadulni. A testünk alakítása, formálása a mai napig népszerű témakör, nem véletlenül alakult ki annyi táplálkozási trend és diétás irányzat.


Egyre több törekvés látható arra vonatkozóan, hogy fogadjuk el a testünket, ne akarjunk mereven ragaszkodni egy karcsú, sokszor elérhetetlen testalkathoz – mindezek mellett azonban még ma is nagyon könnyen képes beszippantani minket az a szépségideál, ami évtizedek óta tartja magát: a vékony, arányos test. Sokan elégedetlenek a testükkel, és ha szóba kerül az önbizalom kérdése, gyakran jelölik meg az emberek – főként a nők – a kinézetükkel való elégedetlenséget az önbizalomhiányuk okaként.


Az emberek többsége legalább egyszer kipróbál valamilyen diétát élete során. Sok esetben valamilyen eseményhez, időponthoz igazítják a fogyást: jön a nyár, jó formába kellene kerülnöm; esküvőre megyek, le kéne fogynom. Az ilyen kampány-jellegű fogyások azonban nem tartósak: általában tele vannak megszorításokkal, és a sok lemondás előbb-utóbb falásrohamokhoz vezet.


A fogyókúrázásra és a testformálásra rengeteg szolgáltatás épül, ezek nagy része azonban nem vesz figyelembe egy nagyon fontos tényezőt: a diétázás pszichológiai vonatkozásait. Az evés ugyanis a legtöbb embernél nem pusztán a létfenntartásról szól: az evéshez érzelmek, gondolatok, emlékek kapcsolódnak, amik óriási hatással bírnak arra, hogy mit, mennyit és miért eszünk.


Tipikus forgatókönyv egy diéta esetén: nagy lelkesedéssel és motiváltan vágunk bele; néhány napig, hétig ki is tart ez a lendület, majd jön egy-két váratlan, vagy épp megterhelő, stresszes élethelyzet, amikben nehéz kitartani az elhatározásunk mellett. Az ilyen szituációk szépen rávilágíthatnak arra, hogy a fizikai éhségen kívül még milyen egyéb okokból eszünk: önmagunk megnyugtatásaként? Vigasztalásként? Jutalmazásként? Társas nyomásra?


Fontos lenne tudatosítanunk magunkban, hogy egy-egy botlás, visszaesés a diéta folyamatában nem jelent teljes kudarcot. A visszaesés minden változási folyamat része, mondhatjuk, hogy szinte elkerülhetetlen. Mégis, sok emberben ilyenkor aktiválódik a „mindent vagy semmit” gondolati torzítás, és egy „most már úgyis mindegy” felkiáltással feladják az egészet. Olyan ez, mintha létezne egy tökéletes módja annak, ahogyan diétázni kell, és ha ezt nem sikerül 100%-ban követni, kidobhatjuk az egész fogyókúrát a kukába – holott

ilyen, hogy tökéletesen enni és tökéletesen tartani egy diétát, valójában nem létezik.

Amikor valaki úgy dönt, hogy szeretne változtatni az alakján, és fogyókúrába, diétázásba kezd, érdemes lehet átgondolnia az evés lelki vonatkozásait is:

  • a fizikai éhségen túl miféle pszichológiai szükségleteit elégíti még ki a táplálkozás?

  • Mit jelent számára az étkezés, az ételek?

  • Milyen gondolatok, érzelmek, hiedelmek, sémák és szokások kapcsolódnak számára az evéshez?

  • Hogyan gondolkodik a változásról? Mennyire ragaszkodik egyes dolgokhoz, képes-e rugalmasan hozzáállni egyes helyzetekhez, akár gondolkodásmódban, akár cselekvés szintjén?


A cikksorozat 2. része: A diéta, mint változás


Ha pszichológus segítségét kérnéd a fenti kérdések feldolgozásában,  kattints IDE, és igényelj online konzultációt!
ÚJ szolgáltatás a DokiApp-on: Dietetikai tanácsadás online
Legyen szó fogyásról, életmódváltásról vagy ételintoleranciáról, esetleg betegséggel kapcsolatos diétáról, szakképzett csapatunk készséggel áll a rendelkezésedre.