top of page
  • Frauhammer Alexa

Az egyik legnépszerűbb újévi fogadalom: életmódváltás és diéta

A változtatási törekvéseinket általában szeretjük időpontokhoz kötni: hétfőtől, a következő hónaptól, az új évtől. Még csak januárban járunk, ilyenkor jórészt még motiváltak vagyunk a fogadalmainkkal kapcsolatban, ahogy azonban átlépünk februárba, majd márciusba, egyre inkább veszítünk a lendületünkből.


Az újévi fogadalmak és célok között valószínűleg még mindig dobogós helyen szerepel a fogyás, az alakunk megváltoztatása. A legtöbb edzőterem látogatottsága jelentősen megnő januárban, sokan kezdenek ilyenkor különböző diétákba, fogyókúrákba, életmódváltásba. Ez a lelkesedés viszont tavaszra már jócskán megcsappan – több okból kifolyólag.


Az egyik gyakori ok, hogy nagyon gyorsan és tartósan akarjuk a változást. Elkezdünk egészségesebben enni, és ha mégis becsúszik egy szelet csoki vagy egy adag sült krumpli, azt kudarcként fogjuk fel. Nagyon sok esetben ennél a pontnál szokott megborulni az egészséges életmód fogadalma: a végletes, mindent-vagy-semmit gondolkodás miatt az ilyen eseteket hibázásként címkézzük, amiből könnyen jön a gondolat: „ha nem tudom tökéletesen csinálni, ha már egyszer hibáztam, akkor mindegy, hagyjuk is inkább az egészet”.

Fontos azonban, hogy figyelembe vegyük: a változás nem egy lineáris folyamat, nem úgy néz ki, hogy egyszer elkezdjük, és onnantól kezdve már mindig úgy fogjuk csinálni.

Minden változási folyamatban benne van a visszaesés lehetősége, ami teljesen természetes.

A visszaesések végzetes hibaként való felfogása helyett sokkal hasznosabb és reálisabb, ha annak tekintjük őket, amik: egy folyamat részének, amik várhatóan be fognak következni, ám ettől még az irány, a törekvés nem változik.


Az életmódváltás feladásának oka sok esetben az is, amikor túl sok mindent szeretnénk egyszerre, ráadásul azonnal: heti háromszor sportolni, kevesebb cukros és zsíros ételt enni, több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztani, napi 3 liter vizet inni, nem fogyasztani alkoholt, abbahagyni a dohányzást… Ezek mind nagyon előnyös célok, ám ha mindenben egyszerre akarunk megváltozni, valószínűleg elég hamar el fog fogyni az akaraterőnk. Gondoljunk csak bele: eddig a napig éltük valahogy az életünket, éveken keresztül, megszoktunk dolgokat – ha mindent egyszerre akarunk átalakítani, az nagyon sok erőfeszítést és akaraterőt kíván.

Az akaraterő pedig olyan, mint egy izom: minél jobban túlterheljük, annál hamarabb kifárad.

Szerencsére viszont, maradva az izom-metaforánál, edzhető is. Ehhez azonban az kell, hogy fokozatosan, lépésenként terheljük és tréningezzük, és ne egyszerre árasszuk el.


Azzal már valószínűleg mindenki találkozott, aki kipróbált valamilyen diétát vagy fogyókúrát az életében, hogy egy nagyon szigorú megszorításokkal teli étrend általában szintén nem fenntartható hosszútávon. Ahogy arról már egy korábbi cikkben szó esett, az evésnek nagyon sok aspektusa van a puszta létfenntartáson túl is, sok érzelem, emlék, norma és hiedelem kapcsolódik hozzá. A szigorú megkötések és lemondások azonban éppen ezeket támadják, amikkel ideig-óráig elbír ugyan az akaraterőnk, de természetesen itt is várható egy idő után a kifáradás.

Ha újévi célként életmódváltásba kezdenénk, hosszú távon többet érünk a kicsi, de következetes változtatásokkal, mint a nagyszabású tervekkel.

A túl nagy cél ijesztőnek és elérhetetlennek hat, az akaraterőnket is jobban igénybe veszi – míg a kisebb, de rendszeres lépések kivitelezhetőbbek. Napi 15 perc mozgás elérhetőbb és megvalósíthatóbb, mint heti 4-5 óra edzés. Tizenöt perc mozgás nagyon kevésnek tűnhet, a fókusz itt azonban nem is az időtartamon van, sokkal inkább a rendszerességen. Hosszú távon ugyanis ez a kulcs az életmódváltáshoz: mi az, amit rendszeressé tudunk tenni, amit be tudunk illeszteni az életünkbe? Ha ugyanis egy változtatás nagyon eltér az életünk jelenlegi menetétől, rengeteg erőfeszítésünkbe fog kerülni beilleszteni és fenntartani azt.


Az étkezésünk megváltoztatásánál a pusztán fizikai változtatásokon túl (miből, mennyit, mikor eszünk) érdemes figyelembe venni az evés lelki oldalát is: mi mindent jelent számunkra az étel, azon kívül, hogy táplálék? Milyen érzések, gondolatok kapcsolódnak az evéshez? A fizikai éhségen túl milyen egyéb okokból szoktunk még enni? Ha mindezeket végiggondoljuk, közelebb kerülhetünk ahhoz, hogy tartósan és fenntarthatóbb módon váltsunk életmódot, mint ha csak és kizárólag a változás fizikai, gyakorlati oldalára koncentrálnánk.


Ha pedig úgy érezzük, elakadtunk, vagy tartós nehézségeink vannak a változás, változtatás terén, és mindezt szeretnénk jobban kibontani, merjünk segítséget kérni!

A DokiApp szakemberei mindenki számára rendelkezésre állnak, legyen szó egy pszichológus támogatásáról, vagy dietetikus iránymutatásáról.



bottom of page