• Klinger Mária

Hogyan tudunk reziliensen viselkedni a mindennapi nehézségek kezelése során?

Az élet kihívások és lehetőségek, illetve megoldott helyzetek és tapasztalatok egymásutánja — szól Churchill híres mondásának, „Az élet balszerencsés helyzetek egymásutánja” reziliens változata.

Vajon mi a titka annak, hogy egyes embereknek sikerül sokkal gyorsabban talpra állni az élet nehézségeivel való találkozás után, míg másoknak sokkal több időre van szükségük a regenerálódáshoz vagy akár benne is ragadhatnak a boldogtalanságban és az elégedetlenségben?



Az életünk során sok olyan stresszhelyzettel találkozhatunk, aminek kezelésében segíthet a reziliencia képessége, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a szerencsétlen szituációkból felállva és azokból tanulva, illetve az új helyzethez alkalmazkodva tovább tudjunk lépni az életünkben. A reziliencia inkább szokványos, mint szokatlan tulajdonság az embereknél. Az élni akarás és az életösztön teszik lehetővé, hogy újra és újra talpra álljunk, miután át- vagy túléltünk egy krízist.


A reziliencia szó etimológiai eredete a „resilio” latin ige, aminek a jelentése: visszapattan. Az Idegen szavak szótára szerint pedig „rugalmas ellenállóképességet” jelent.

Gondoljunk a nád gyengéd, de mégis állhatatos erejére, ami, ha a szél hatására le is fekszik, mégis újra és újra felegyenesedik. A vihar óriási tölgyeket képes kitépni és hatalmas bükkfákat kettétörni, míg a nád a vihar elmúltával „kihúzza magát”, mintha mi sem történt volna. Vagy a rugalmas radírgumira, amit, ha játékból meghajlítunk, nem törik el, hanem visszapattan az eredeti formájába. Vagy a hídra, ami a folyamatos nehéz terhelés ellenére sem veszíti el a szakítószilárdságát.

A reziliencia tehát egyfajta pszichológiai rugalmasságot jelent, ami által az egyén - a felmerülő nehéz élményekkel együtt is - képes nyitottan, kellő tudatossággal megélni a jelen pillanatot, képes továbbá a számára fontos értékeknek megfelelő módon viselkedni és cselekedni.

Ez a rugalmasság teszi lehetővé, hogy könnyedén alkalmazkodjunk a változásokhoz, élvezzük a pillanatot és optimistán álljunk az élethez, miközben a banális problémákat a helyén kezeljük. Vagyis nem csupán megküzdési képesség, hanem egyfajta művészet, ami lehetővé teszi, hogy kapcsolatba lépjünk a boldogság és inspiráció belső forrásaival, adottságainkkal és jövőképünkkel.


A reziliens személyek legfőbb tulajdonságai az aktív megküzdés, a rugalmas alkalmazkodás, a leleményesség és a hatékonyság, az adekvát érzelemszabályozásra való képesség, a megfelelő minőségű társas kapcsolatok kialakítására és fenntartására való képesség, illetve az életcélok és értékek megléte.


A reziliens emberek a következő közös jellemzőkkel bírnak:


1. El tudják fogadni, ami történt, illetve azokat a helyzeteket, amiket nem tudnak irányítani. Ha elfogadják azokat a körülményeket, amelyeken nem tudnak változtatni, az segít abban, hogy azokra koncentráljanak, amelyeken változtathatnak.


2. Képesek arra, hogy meglássák mind a boldogságot adó, mind a nehéz helyzetek értelmét és hogy megértsék azok üzeneteit, valamint olyan élettörténetet tudnak írni, ami segít mind maguknak, mind a szeretteiknek a sorscsapásokkal megbirkózni és előre lépni.


3. Oda tudnak figyelni önmagukra és másokra, értékelik és szeretik embertársaikat, olyan dolgokkal foglalkoznak, amik jót tesznek nekik, valamint elismerik és tisztelik őket. Töltekeznek életkedvük forrásából vagy abból, ami mindig reményt és örömet ad számukra.


4. Tudnak cselekedni, tudatosan elindulni a megoldás felé és képesek továbblépni. Akkor is tesznek akármilyen kis dolgot, amikor holtpontra jutottak, bénultnak vagy levertnek érzik magukat. Ha olyan dolgokkal szembesülnek, amiket nem tudnak kontrollálni, akkor arra próbál koncentrálni, amit kézben tud tartani vagy amire van ráhatása, legyen az bármilyen kis lépés. A légzés megfigyelése, bármilyen testmozgás, a természet élvezete, régi hobbik újra aktiválása vagy új tevékenységek bevezetése lehetnek az első lépések a kimozduláshoz.


A reziliens hozzáállás nemcsak a magánéleti nehézségek leküzdésében tud segíteni, hanem a munkahelyen is. Azok a munkahelyi közösségek, amik jól működnek és terhelhetőek, higgadtan tudnak reagálni a krízisre. Emellett nyíltan tudnak beszélni a félelmeikről és az aggodalmaikról. Közösen vitatják meg és találják ki a válságból kivezető megoldási javaslatokat. Ahhoz, hogy ki lehessen kerülni a lefelé tartó spirálból, meg kell változtatni a perspektívát és a probléma helyett a megoldásra kell koncentrálni.

A jól működő csapatok titka az interakciók minőségében rejlik. A kommunikációjuk fókuszában nem a hibakeresés, illetve a kudarcok, a problémák és a nehézségek elemzése és taglalása áll, hanem pozitív, egymást támogató és megoldásokat kereső beszédmódot alkalmaznak törekedve a laza és jóhangulatú kölcsönös eszmecserére.


A csapatmunkában az elégedettséget az a felismerés okozza, hogy együtt sokkal többet lehet elérni, mint egyedül. A csapat angol megfelelője a T.E.A.M. jelentése „Together Each Achieves More” (együtt mindenki többet ér). Ahhoz, hogy a csapat valóban együtt tudjon működni a nehéz helyzetekben is, fontos időről időre tisztázni az erőforrásokat a múlt tapasztalatai alapján és akár tudatosan felkészülni a válsághelyzetekre.

A reziliens csapatok alapvetően a következő lépésre koncentrálnak. Tudják, hogy minden egyes lépés előrébb viszi őket, legyen az bármilyen kicsi is, nagy ugrást jelenthet.


A reziliencia képessége fejleszthető. Akár a magánéletben, akár a munkahelyen a kihívások sikeres leküzdése és a tapasztalatok tudatos elemzése segíthet a pszichés rugalmasság és ellenálló képesség növelésében. A tudatosság fejlesztése történhet egyéni coaching vagy pszichológiai tanácsadás során vagy önismereti csoportban, illetve célzott munkahelyi tréningeken.


Végezetül Pál apostol korinthusi híveknek írt leveléből a Szeretet himnusz (1 Korinthus 13/13) utolsó sorait hívom a reziliens viselkedés alapjául: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet.”

Vagyis az élet viharaiban szükségünk van arra a hitre, hogy egyszer véget ér a megpróbáltatás és jobb lesz az életünk és értelmet nyernek a testi és lelki fájdalmaink.

A remény ad erőt ahhoz, hogy megtegyük az első kis lépést a túléléshez, hogy új utakat és megoldásokat tudjunk találni.

A feltétel nélküli szeretet és elfogadás adja meg a módját, hogy hogyan viszonyuljunk magunkhoz és másokhoz az élet kihívásainak legyőzése során.